Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tények

 

Tények a magyarság történelméhez kapcsolódóan

Egy olyan nép, mely több ezer éves írással rendelkezik, nem primitív. Ha több nép írása, nyelve nagyfokú hasonlóságot mutat, jelen esetben szanszkrit, sumer, magyar, akkor közös az eredet. Esetünkben azonos a ragozó szerkezet és megegyeznek a szógyökök, hasonló a nyelvtan, és sok mai szavunk megtalálható az ősi sumerban.

Az egész világ hemzseg a magyar helység-, és folyónevektől, amelyeket ugyanúgy írnak és ejtenek ki, akár mi. Többen összegyűjtötték már ezeket, többek között Vámos Tóth, őseredetű földrajzi gyűjteményében. Példa innen az Afrikában található Arad, Ada, Avas, Bakosi, Bányai, Béga, Bikai, Baka, Dráva, Gyula, Moldvai, Rábai. Ázsiában található Apuka, Arató, Barai, Dobó, Daru, Gebe, Hab, Hun, Tokaj, Kapa, Kanna, Tiszta (egy folyó a Himalája déli oldalán), Seres, Suba, Tata, Bihar, Tomori, Tabán, Zaránd. .

A szittya-hun-magyar nyelv- és írásrend azonos a pelazg-etruszk nyelv- és írásrenddel, a sumer nyelv- és írásrenddel, levonható a következtetés, hogy lévén a sumer, a régi mezopotámiai kultúrák nyelve, tehát valószínűleg a magyar nyelv is egy ősi nyelv. .

A székely-magyar és az etruszk rovásírással is azonosíthatók a skytha, avagy türk betűk, a krónikák a hun nép írásának nevezik. A Wylie Royal Asiatic Society közli, Dizabul kagán, skytha betűs levelét, melyben leírja, isz. 518-ban egy kínai utazó meglátogatta a Góbi Sivatagtól nyugatra élő hun-türköket, akikről feljegyezte, hogy írásuk pont olyan, mint a Kína északi részén élő újgor-tatároké.

 

270353_171816169547903_100001585639962_477015_5872890_n.jpg

 

Nemrég Székelyföldön fedeztek fel rovásírásos leleteket, melyek magyar-etruszk írásjelekkel olvashatók, ezek pedig jóval a honfoglalásnak nevezett történelmi esemény előtt keletkeztek. Ezek alapján feltételezik, hogy a jelenleg honfoglalásnak nevezett esemény, igazából egy visszafoglalás, vagy hazatérés, hisz az akkor itt élő népek egy eltávozott csoportja tért vissza. .

A szittya-hun-avar népek ősi lakhelye Ázsiában és Európában a mérsékelt égöv. A szittya nép vallása és gondolatvilága ugyanaz volt, mint a műveltebb magyaroké Géza Papkirály koráig. Egyisten hívők voltak és szerették a természetet. Egyes kutatások szerint a szittyák a történelmi Magyarország területén már i.e. 3.000 körül, míg Indiában i.e. 2.500 körül már nagy létszámban megtalálhatók voltak. A szittya-hun történelmet a kínai krónikák, a parszi vallásos irodalom, valamint a régészeti leletek mutatják be.   A sumer civilizáció kutatói arra a következtetésre jutottak, hogy a világ összes népe a sumerből származik, azonban igazi rokonság csak a magyar, török, és néhány kisebb kaukázusi nemzet esetén mutatható ki, igazából ők tekinthető közvetlen utódoknak.   A X., XI., XII. évszázadokban, a Magyar Keresztény Királyságban a meglévő adatok, iratok, bizonyítékok nagy része megsemmisült vallási fanatizmusból kifolyólag. Ami megmaradt, az később semmisült meg a német és szláv érdekek érvényesülése miatt, egy-egy külföldi uralkodó idején.